„Még mindig felkelek” – ezek a szavak díszelegnek Lewis Hamilton sisakjának hátulján és a vállára tetoválva, és amióta 2007-ben minden várakozást felülmúlt az F1 történetének egyik legnagyobb újonc teljesítményével, nagyjából ennyit tett. Hamilton a McLaren, a Mercedes és a Ferrari színeiben megfordult Forma-1-es karrierje során a pole pozíciók történetének élére került, megelőzve hősét, Ayrton Sennát, az első helyre ugrott a győzelmek listáján, megelőzve az utánozhatatlan Michael Schumachert, és beérte a legendás német hét világbajnoki címével. Ő a KECSKE? Kevesen tagadnák, hogy benne van a beszélgetésben – ráadásul mindent megtesz azért, hogy a saját akarata szerint haladjon, könyörtelen sebességét azzal párosítva, hogy nem hajlandó megfelelni a sztereotípiáknak arról, hogyan kellene egy autóversenyzőnek gondolkodnia, öltözködnie vagy viselkednie. A tiszteletet nehéz kiérdemelni az F1-ben, de Hamilton – pontosabban Sir Lewis Hamilton – minden társától megkapja. Miért? Mert tudják, hogy bármilyen pályán, bármilyen körülmények között, bármilyen helyzetben, amikor leeresztik a napellenzőjüket és kialszanak a lámpák, akkor itt a kalapácsidő. Igen, most lehet, hogy Forma-1-es karrierjének legnehezebb szakaszában van – a Ferrarinál töltött nehéz első szezonja volt az első, amelyen nem állt dobogóra a Nagydíjon –, de kevesen kételkednek abban, hogy Hamiltonnak még van mit hozzátennie az F1 történelemkönyveibe.